rég nem volt ilyen jó napom mint ma vedlem le sorra a régi rétegeimet, melyek már nem szolgálnak melyek már csak hátráltatnak engedem el magam és egyre több mindent tudok

katt

Dolgokba menekülök dolgok elől Hova menekülök Mi elől futok Mi a cél és Mi az út Sokan mondják, hogy Ess szerelembe magával az úttal meg hogy Az út a cél

Pár hete besokalltam az online világtól. Hogy minden szabad percemben az okostelóm után nyúlok és olyan dolgokkal cseszem el rajta az időmet ami se nem boldogít, se nem visz előre

Elfáradtam. Az irány amerre halad a társadalmunk elriaszt és megrémiszt. Zombikká válunk. Magatehetetlen zombikká akik abszolút rá vannak utalva az okostelefonjaikra. Azon van a BKV bérlet. A bankkártya. A kamera.

A hétvégén Budapesten voltam. Képzelj el egy várost, egy nagyvárost, mindenféle hirdetés, reklám, plakát és neonfény nélkül. A mozgólépcsők mellett nem reklámoznak karácsonyi koncertet. Az épületeken nem lógnak molinók, amik

Valaki egyszer azt mondta, hogyha félek valamitől akkor képzeljem el a félelmemet. Hogy hogy néz ki. Hogy milyen az anyaga. A formája. Az illata. A mérete. A színe. Aztán képzeljem

Én hiszek a jelekben. A véletlen, nem várt, kívülről érkező megerősítésekben. És nem hiszek a véletlenekben. Hiszem, hogy minden ami velem történik, az értem történik. Tegnap reggel kutyasétáltatás alatt, a

A hétvégén hazaköltöztem Németországból a szülővárosomba. 2 nap nem volt még elég hogy felfogjam, de a sejtésem az az, hogy 2 hét sem elég. Ez egy lassú folyamat lesz, amíg

ez a reggel eszméletlenül gyönyörű volt meg szeretném osztani veled a harmat csillogott a fűszálakon a reggeli napsütésben sétálni voltam a cipőm teljesen átázott tőle az van, hogy minden jó

sziasztok kedves emberek az elmúlt két hónapban az életem fenekestől felfordult szeptember végén hazakölözök magyarországra nem akarok már a tökéletességre törekedni nem akarok a coriandellába belefeszülni nem akarok már semmibe