Pár éve az egyik volt főnököm azt mondta, hogy a nagyvárosi élet annak való, aki ki is használja a nagyvárosi élet lehetőségeit és előnyeit.
Én hét évet éltem nagyvárosban. Bécs, aztán München.
Jó volt, szép volt, ELÉG VOLT.
Az utolsó években már nagyon elvágyódtam.
Éreztem, hogy a betondzsungel nem való nekem.
Szépen lassan elegem lett a metrókból, a hirdetőtáblákból, a bevásárlóközpontokból, az irodaházakból és a fejvesztett rohanásból.
Körvonalazódott bennem az álom, hogy én az erdő szélén, egy tisztáson szeretnék élni az állatkáimmal és növényeimmel.
Fát hasogatni
gazolni
etetni
veteményezni
tüzet rakni
építeni
befőzni
kiszárítani
állatot nevelni
nyugiban lenni.
Egyedüllétre, térre, zöldre, csöndre és természetillatra vágytam.
Meg egy saját bizniszre, amiben a magam ura vagyok és nem kell senkinek jelentenem.
Otthagytam hát Münchent és négy éve hazaköltöztem a Kisvárosba.
Azóta éberséggel és nyitott szemmel járom az életemet. Mert tudtam, hogy csak így fogom észrevenni azt, ha lehetőségem nyílik az erdő széli, állatkás-növényes, nyugis életemre.
Aztán tavasz elején betoppant a lehetőség egy igen szépen körvonalazott formában.
Éppen WC kefét vásároltam a tisztítószernagykerben, mikor megjelent a Férfi.
Aki pont olyan, mint én, csak férfiban. Akivel egy az értékrendünk, az érdeklődési körünk és nagyban lefedik egymást a jövőképeink is.
Az alföldi Faluban lakik. Egy éve vett egy felújítandó parasztházat, ami egy kétezer négyzetméteres porta sarkában áll.
Az udvart eddig 5 libu, pár átmenő cicu és 17 tyuki lakja. Utóbbiból 11 alig pár hetes. További három pulyka arra vár, hogy elkészüljenek az ólak, aztán költöznek ők is a Házhoz.
Lesz még indiai futókacsa, japán tyúk, gyöngytyúk, maláj viador, póni, mudi és doberman. Persze mindent csak a maga idejében.
A Ház egyelőre amolyan hétvégi lak, hiszen nincsen benne se áram, se melegvíz. A konyha olyan, mint a fesztiválokon. Hűtőláda és kempingfőző.
Már nem hívjuk romos háznak, mert elkezdtük a munkálatokat, de végtelen mennyiségű dolog van vele.
A tető ép, a falak állnak, de több helyütt meg kell erősíteni, teljes padlócsere, komplett fürdőszobafelújítás és -bővítés.
Az egyik következő projekt az, hogy a félig lerombolt csibeólaknak a tetejét megépítsük és levakoljuk a falakat.
A Férfi már megvette a türkizkék festéket az ólajtókhoz. Csudajól fog kinézni.
A Coriandella erről fog szólni. Az állatok neveléséről, kertről, fákról, a Házról, aveteményezésről, ötven éves kombájnokról és az egyszerű létezés szépségeiről és kihívásairól.
Ahogy a nagyváros annak való, aki ki is használja az általa nyújtott lehetőségeket és előnyöket, úgy a falusi élet is.
És mikor két nyughatatlan, tettrekész és természetszerető szív találkozik, abból hiszem, hogy valami igazán nagyszerűt lehet építeni. Mi ezen vagyunk a Férfival.
Tsók,
Kata
Ha kíváncsi vagy, hogy a jövőben mi minden fog itt a Coriandellán történni, akkor ne gondolkodj túl sokáig, hanem iratkozz fel a hírlevelemre. Így értesítést kaphatsz, hogyha új bejegyzés vagy recept jelenik meg az oldalon. Már előre örülök neki!
