A hétvégén hazaköltöztem Németországból a szülővárosomba.
2 nap nem volt még elég hogy felfogjam, de a sejtésem az az, hogy 2 hét sem elég. Ez egy lassú folyamat lesz, amíg átáll az agyam, a lelkem és a testem. Hozzá kell szoknom. Az új élethez. Amit örömmel választottam, saját akaratomból.
6 évet laktam külföldön, ötöt Németországban, egyet Ausztriában. Kint lettem felnőtt, kint váltam önállóvá. A felnőtt létet csak németül ismerem, akármennyire is hülyén hangozhat ez most neked. Itthon nem kellett hivatalos ügyeket intézni, telefonon fontos dolgokat megbeszélni. Tegnap reggel ki kellett töltenem egy papírt és először írtam rá a keresztnevemet aztán a vezetéknevemet. Áthúztam, javítottam. A dátummal ugyanez. Nap hónap év. Áthúztam, javítottam. Év hónap nap. Sok sok kicsi dolog van mint például ezek, amik csak szépen lassan tűnnek fel, hogy máshogy vannak a fejembe bekódolva mint ahogy az itt szokás. Egyeseket nem kell átkódolni, mert hiszem hogy jobb az úgy hogy van, másokat pedig felül kell írnom.
De egyvalami biztosan megmarad. A mély szeretetet a hajnali biciklizés iránt. Amikor még sötét és kihalt a város, csak a köd uralkodik az utcákon és harapni lehetne a csendet.
Legyetek a héten egy fél órát teljesen egyedül és csináljátok valamit amiben igazán örömöteket lelitek.
Csók
Kata
Ha kíváncsi vagy, hogy a jövőben mi minden fog itt a Coriandellán történni, akkor ne gondolkodj túl sokáig, hanem iratkozz fel a hírlevelemre. Így értesítést kaphatsz, hogyha új bejegyzés vagy recept jelenik meg az oldalon. Már előre örülök neki!
