Valaki egyszer azt mondta, hogyha félek valamitől akkor képzeljem el a félelmemet. Hogy hogy néz ki. Hogy milyen az anyaga. A formája. Az illata. A mérete. A színe. Aztán képzeljem el, hogy egy múzeumban ki van állítva. Hogy a félelmem a kiállítási tárgy. Járjam körbe. Nézzem meg jó alaposan. Menjek hozzá közelebb. És eltérően egy múzeumtól a kezembe is vehetem és azt csinálhatok vele amit csak szeretnék. Festhetek rá. Bebugyolálhatom. Összetörhetem. Amit csak szeretnék. És mindeneközben ÉREZZEM a félelmet. Ne álljak ellen neki. Éljem át. Éljem meg. Örüljek neki hogy ott van. Fordítsam az előnyömre. Nézzem meg, hogy mit akar velem közölni, merre akar terelni.
Szeretem a fűzfákat, ennyi volt a mai blogolás. Vigyázz magadra!
Ha kíváncsi vagy, hogy a jövőben mi minden fog itt a Coriandellán történni, akkor ne gondolkodj túl sokáig, hanem iratkozz fel a hírlevelemre. Így értesítést kaphatsz, hogyha új bejegyzés vagy recept jelenik meg az oldalon. Már előre örülök neki!
