004 – rét

A hasamon fekszem a rét közepén.

Amikor idesétáltam keresztül a nagy füves placcon akkor még nem vettem észre, hogy a föld felett pár centire százával repkednek a barna, szőrös rovarok. A fű pár napja volt frissen nyírva, még tisztán láthatóak az elhalt fűszálak krumpliméretű kupacai. Az elmúlt időszak esővel gazdag volt, a pázsit még nedves, a levegő pedig üdítően friss. A nap még nem delelt, forrón süti a karomon a bőrt, tehát valószínűleg le fogok égni, mert elfelejtettem naptejet hozni.

Már több mint egy hete naponta egyre többet sikerül jelen lennem. A saját életemben. Megtartani a fókuszt ott, ahol arra a leginkább érdemesnek tartom. Önmagamnál. Nem hagyom hogy eltereljék a figyelmemet sem a napi hírek, sem a facebook hírfolyam, sem az instagramon követett idegen életének történései, sem a rossz gondolatok. Tanulok hálás lenni azért, ami már az enyém. Azért ami már körbevesz. Azért, ami egyszerű és már-már magától értetődően mindennapi. Képes vagyok az egyes időjárási jelenségeket megcsodálni és teljes szívemből örülni nekik. A két napig tartó esőzésnek is.

Az életem olyan mértékben változik, amire pár hete még nem számítottam. Mindehhez pedig nincs szükségem egyébre, mint befelé fordulásra, őszinteségre önmagamhoz, a tudatos jelenlét napi szintű gyakorlására és a felismerésre, hogy a gondolatatimnak igenis hatása van a mindennapjaimra.

Nemsokára újra hallasz felőlem, addig is ölellek:

Kata

Subscribe
Visszajelzés
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments

legyél a barátom💛

Ha kíváncsi vagy, hogy a jövőben mi minden fog itt a Coriandellán történni, akkor ne gondolkodj túl sokáig, hanem iratkozz fel a hírlevelemre. Így értesítést kaphatsz, hogyha új bejegyzés vagy recept jelenik meg az oldalon. Már előre örülök neki!