003 – a lombkorona suhogása

Puha, süppedős talaj a lábam alatt. A harmat még fénylik a füvön. Tiszta, csípős levegő áramlik a tüdőmbe. Körülöttünk csak az erdő, a szántóföld és a folyó.

Spontán kirándulás ez. Tegnap este ráböktem a térképen egy nagy zöld felületre ahová könnyen el lehet jutni vonattal. 15 perc utazás a faluig. Onnan 5 perc séta az erdőig. Majd 4 óra háborítatlan csend és nyugalom. Nincs megtervezett útvonalunk, csak megyünk arra, amerre az ösvény vezet. Utunk első három órájában mindössze három emberrel találkozunk. Mind a ketten ragyogunk a boldogságtól, ránk fért már egy ilyen kaland.

Hallok valamit. Először azt hiszem, hogy a távolban víz csobog, majd azt, hogy egy vonat zakatol a közelben. De egyik sem. A fenyvesek lombja suhog a szélben. A természet e hangjának a létezését a téli hónapok alatt majd minden évben elfelejtem, mivel olyankor nem látni mást, mint a kopasz fák törzsét és ágait némán az égnek meredve. Bár örökzöld erdőkben lehet ezt a hangot hallani egész évben, én eddig még nem voltam télen fenyvesekben. Amikor késő tavasszal először hallom ahogy a levelekbe belekap a szél, akkor döbbenek rá, hogy mennyire is hiányzott ez a hang. Idén pedig nem is kellett a tavasz végéig várnom. Bár már április van, a fák épphogy csak elkezdek rügyezni, messze vannak még attól, hogy leveleik legyenek.

Gyakrabban kéne elhagyni a várost.

Subscribe
Visszajelzés
1 Comment
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
Katalin
2 éve

Ezekért az élményekért szeretek túrázni. :)) A képek olyanok, hogy most rögtön ott szeretnék lenni.

legyél a barátom💛

Ha kíváncsi vagy, hogy a jövőben mi minden fog itt a Coriandellán történni, akkor ne gondolkodj túl sokáig, hanem iratkozz fel a hírlevelemre. Így értesítést kaphatsz, hogyha új bejegyzés vagy recept jelenik meg az oldalon. Már előre örülök neki!